Jób

Fejezet: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42

0:00
0:00

Fejezet 4

1 És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?
3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;
4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;
5 Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.
10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.
16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?
18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:
19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?